-
Legjobb Grimes dalszöveg
I’m not shy but I refuse to speakBecause I don’t trust you to understand me
-
Részlet: Október 6.
Megemlékezést tartottunk az iskolában. Október hatodika. A szereplőknek mindig ócska mentéket adtak, s ha éppen úgy jött ki a nemek aránya az osztályban, előfordult, hogy Pöltenberget lány játszotta, csak felkontyolták a haját, és sapkába rejtették. Október hatodikát a nyolcadik elemisek csinálták, március tizenötödikét a hatodik elemisek. Előbbi esetén már önmagában Dessewffy neve okozott némi fejtörést,…
-
Repülő az égen
Ha meglátok egy repülőt az égen, megállok és figyelem. A narancsszínű kondenzcsík a friss, tavaszi levegőben mindent eszembe juttat. Csöndben, némán, az egész világ megáll velem, csak a hangokat hallom. Gyereknevetést. Rohangálást. Madárcsicsergést. Az egész gyerekkoromat, és mindent, ami utána jött. Az űrt hallom a leghangosabban. Mindig hatalmába kerít, ha egy repülőt látok az égen.
-
Gyógyulás
A gyógyulás nem mindig teátrális, egyértelmű, látványos. A gyógyulás gyakran csöndes, lassú, észrevehetetlen. Belső nézetből úgy tűnik, semmi sem változott, amiért lemondás, reményvesztettség és düh társul hozzá. Mintha egyszerre minden megváltozna, miközben semmi sem változik. De az ember tud gyógyulni. Akármilyen láthatatlannak tűnő is ez a folyamat. Akármilyen lehetetlenül hangzik. Az ember képes a gyógyulásra…
-
Az első fény egy hosszú sötét tél után
Napfényben fürödnek a növények az asztalon. A szegfűszálak árnyékai a falra vetülnek, összekeverednek a függöny virágmintájával. Az ég újra kék, és tiszta. Lassan araszol a fénynyaláb a falon, közelít hozzám. Hallom a madarakat. Rigók. A fejem kissé tompa, de a lelkem ébredezik. Kikotorom a kokárdát a fiók mélyéről, az asztalra teszem. A nap vöröse, a…
-
Részlet: Bicikli
Bedobtam a biciklit a garázsba, hatalmasat csattant. Már jött is magából kikelve, hogy mi ez a rettenetes zaj. Fújtattam, kifordultam a garázsból, láttam, ahogy trappol lefelé a lépcsőn. Csattog a papucsa és a hája. – Mi az ördögöt művelsz, Dani? – ripakodott rám, szinte köpködött. Elviharoztam mellette, fel sem foghatta, bódultan ment a garázsba. Csattogott…
-
Mindegy
– Minden egy játék – mondtam, miközben csak a fehér sávra léptem. – Gyerekes vagy – felelte ő. Vállat vontam. – Neked úgysem lesz elég jó, bármit is csinálok – mondtam, miközben átértünk az út túloldalára. Tudtam, hogy így van. Tudtam, hogy milyen vagyok. És tudtam, hogy előtte bármilyen lehetek, úgyis azt veszi észre, ami…
-
Részlet
“Talán ennek az idegen úrnak igaza volt, és bolond vagyok valóban. Mert nem tudok egyébre gondolni, csak arra, hogy ott messze keleten, az én hegyeim között, véresre vert emberek élnek, őrületbe taposott nők és kétségbeesésbe taszított férfiak, akik még mindig várnak valamire. Kunyhók mélyén lapuló parasztok, erdőkben bujkáló szénégetők, papok, rablók és eszelősök, akik még…
-
Párnák
A radiátor hője magához húzÚgy ölelem, mintha másA világban már nem lenneÉgeti a párnaszélemForgok a forró takaró alattMégis hideg a talpamPárnák fojtogatnakÚgy teszek, mintha köröttem mindenCsak ölelne, ölelne engem.
-
Futár
– Basszameg – ez volt az első gondolatom, amikor én és az autó farkasszemet néztünk. Mintha pár pillanatra az út fölött lebegtem volna, megállt az idő. A következő pillanatban már a földön voltam, pár méterre az autótól. Nincsen nagy baj, a kezeimre érkeztem. Láttam a fehér autón a rózsaszín feliratot. Az autó ment tovább. Ahogy…
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
A malomban 